2008. december 3., szerda

Vers és futás

Vagyis ezek a következő mérdföldkövek a csemeték fejlődésében.
vers...

Patrik verset mond




Igazából nem is gondoltam volna, hogy végre hajlandó lesz megtanulni... ha tudom akkor kevésbé depis versikét választok:D
Kezd is egy kicsikét ráérezni az ízére, valamint nem kiabálja amikor mondókázok nekik, hogy
"Anyaaa kaccsód kíííí!" (ezt mellesleg tőlem örökölte, egy régi-régi kazettán még hallható ahogy ezt mondom)
Szóval azóta sikerült "belécsempésznem" a Kiskarácsony nagykarácsony-t is, A télapó itt van-ból viszont csak az "aranyág" megy, az valamiért nagyon tetszik neki, elenben a vers többi részével. De számomra ez hatalmas előrelépés volt:)
Rajzokban is ügyesedett, nemrég lerajzolta az egész családot, keze még nem volt senkinek,de lába már igen, helyes gombócforma:D


futás...
Mia szalad... főleg Patrik után. De akkor is ha babapiskótát/kenyeret lát a kezemben. A futás után mohón veti rá magát a célra.
Az első szava "természetesen" apa volt. Az anyát még mindig kicsit nyávogósan ejti, inkább jajgatásra hasonlít néha, Patrik pedig "Tattí" lett.
Minden emberforma bábá, és ha valaki az ajtó közelében veszi a kabátját, a kisasszony lelkesen pápázik.
és a nagy kedvenc



2008. szeptember 7., vasárnap

Hurrá nyaralunk....!!!

Nyaraltunk... jó volt!! nagyon jó... egy hét nyaralás után pedig két hét depi következett. Már elkezdtük tervezgetni, hogy hogy fogunk ebből a porfészekből megpattanni. (nah persze! sehogy! de álmodozni jó!) Meg ez a porfészek is kezd a szívünkhöz nőlni- és annyira nem is porfészek-de azért majd költözünk, de pf-ken belül.

Szóval nyaralás.
Vittük mamit, papit, és nagyon pofátlanul kihasználtuk őket. De azért ők is jól érezték magukat (remélem:) )

Bejártuk Lellét gyalog, Patrik lábbalhajtóssal, Mia babakocsiban; szexi barnára süttetük magunkat a Balcsiparton- a gyerekeket is, persze extra adag naptejjel, de azért sültek ők is; voltunk csacsigolni Viszen, Igalon is gyógyfürödtünk... és befejezem a mondatot mer' hosszú lett és nem látom a végét..


Származási hely: Hurrá nyaralunk! 2008

jobbra megyünk;)

Származási hely: Hurrá nyaralunk! 2008

tapsi-tapsi

Származási hely: Hurrá nyaralunk! 2008

a hajóm

Származási hely: Hurrá nyaralunk! 2008

séta közben (sosem nztek rám)

Származási hely: Hurrá nyaralunk! 2008

indul a csacsifogat

Származási hely: Hurrá nyaralunk! 2008

jön a vonat

Származási hely: Hurrá nyaralunk! 2008

Származási hely: Hurrá nyaralunk! 2008

Származási hely: Hurrá nyaralunk! 2008

Származási hely: Hurrá nyaralunk! 2008

Származási hely: Hurrá nyaralunk! 2008

2008. augusztus 14., csütörtök

Közhelyek

Első számú közhely:

Elveid vannak.... aztán gyerekeid születnek.


2. Ha gyereked születik, már csak a változás marad állandó!

Nálunk ez most per pillanat Mia elalvási szokásaira igaz. Szinte mindennap valami új lenyugtató dolgot kell kitalálnom amitől elalszik. Most épp a hinta van soron, de volt cicinelalvás, ölben-ülveringtás, ölben-állvaringatás, ölben sétálás, popórázogatás szopi után, popócsapkodás (:D) szintén szopi után, hátsimi, babazene kombinálva egy előbbivel, babazene simán ágybarakással, simán ágybarakás, ágybarakás és forgó-zenélőelindítása, ágybarakás és sokszor visszafektetés.... jah és a babakocsit ki ne hagyjam (bár itt fennt a lakásban nem használjuk, de amíg kisebb volt és kinnt is hidegebb volt, jókat aludt benne az erkélyen).


bővítés folyamatban.....

Aranyköpés

Patrik autózik. Vagyis, dehogy! Buszozik. Tologatás közbenkommentálja a történéseket

"mentünk a mamival, a busszal... megáll a busz,leszállnak az utasok... jááájjj folyik a víííz!!! békávé...."

Mostanában erről szól a híradó.

2008. augusztus 9., szombat

Képek-Mia gyakorol

Apa szerint mire megyünk nyaralni, Mia elindul... Iszonyatosan begyorsított a fejlődésben a kisasszony, csak nézünk néha, hogy miket csinál!

(6 nap múlva nyaralás... szvsz addig biztos, hogy nem tanul meg egyedül járni, igaz a kanapé mellett már szépen oldalaz..)









2008. augusztus 6., szerda

A kajafutár

Lassan már egy éve, hogy nem főzök. Legalábbis hétköznap nem.
Mikor Mia még pocakban volt, az elején még a hűtő kinyitása is gondot okozott. Meg persze az is, hogy a főzéshez fel kellett volna kelnem, ami az első hányingeres időkben nem volt egyszerű, így maradt a rendelés.

Ha délelőtt csöngettek, akkor Patrik már tudta, hogy ismerős arc jön... Év eleje óta új futár van. Nagy cimborák lettek a fiammal. Volt, hogy túrórudi volt plusszban az ebédhez, volt, hogy kisautó, de ezek nélkül is nagyon örül a fiam amikor meglátja a futársrácot. Beszélgetnek pár szót, Patrik elmeséli, hogy épp mi történt vele-közben én fordítok babanyelvről:D Bár erre már egyre kevésbé van szükség. Robi (a futár) pedig olvadozik tőle... Hiába no, a rémes hároméves nagyon tündéri tud lenni, ha épp úgy hozza szitu.:):):)

2008. augusztus 3., vasárnap

Tegnap esti pancsi

Gyermekeim ügyködnek a szobájukban:D

Egy kis délutáni "csend"élet...

2008. július 31., csütörtök

Szülinapi képek

A torta...


Rárepülés a tortára


Előkóstolás..


..és hamm-hamm:)


ez az első "normális" családi fotó rólunk

Mia mászik...




Mia elkezdett mászni. Már nem kutyázik -és rötyög közben nagyokat-, hanem rendesen, már-már mérhető "sebességgel" mászik. Annyira belejött a dolgokba, hogy aludni sem mindig hajlandó, állandóan csak gyakorolna.


Valamelyik nap, amikor már mindet kipróbáltam altatásügyileg (de tényleg mindent!), elegem lett és szépen beraktam a kiságyába. Kb. két másodpercig tartó keserves sírás után, rögtön feltalálta magát a leányzó, addig tornázott, nyögött, kiabált, kapaszkodott, amíg sikerült magát állásba felhúzni. Hát rettenetesen örültünk neki az apjával, sőt Patriknak is tetszett az új helyzet.


de csak addig amíg el nem kezdte a kis bestia a parkettán gyakorolni az új tudományt... azóta állandóan azt lesem, hogy merre jár éppen:D


Ülni is megtanult, 10 alkalomból már csak egyszer borul fel,és akkor sem visít mindig, hanem tudomásul veszi, és már megy is tovább.:)





Kaja fronton is jól állunk, már háromszor eszik egy nap: reggelire gyümi, ebédre főzelék, vacsira gyümölcs péppel (sinlac). A szopi nagyjából ugyanannyi, de ebben a melegben nem is akarom csökkenteni, ráér még. (Igazából a szopik száma lecsökkent, nem is kicsit, de az utóbbi időben nekem már terhes volt a délutáni óránkénti szoptatás,és nem is laktott jól vele... de most minden ok., és szépen gyarpodott a csajszika!)








Megeszem a kockát



Na??? Ügyes vagyok??

Épp mászáshoz készülődik

Ébredés után:D :D

2008. július 24., csütörtök

Ember tervez...

Amikor apával elhatároztuk, hogy babát szeretnénk még fogalmunk sem volt, hogy mi vár ránk. Albérletben laktunk, ráadásul egyszobásban, nem terveztünk el semmit, csak azt, hogy itt az idő, abbahagyom a gyógyszert és jöhet a bébi. Jött is Patrik, szinte rögtön.
Egy kis családi rásegítéssel, sikerült megvennünk a lakást amiben most lakunk- és ami kettőnknek meg egy pici babának eleinte hatalmasnak tűnt- összeházasodtunk...
Aztán elkezdtünk tervezgetni, hogy kell majd Patriknak tesó. Mivel itt nincs bölcsi, meg szocpol, meg egyéb piszkos anyagiak... szóval a tesó érkezését nagyon meg kellett tervezni. De jól terveztünk, jött időben a második Szemünkfénye. Klasszul jöttek ki a dolgok, Patrikot már nem kellett annyit cipelnem a terhesség alatt, mert ügyesen ment, motorozott, lépcsőzött, nem szopizott már régen, és elég nagy volt ahhoz, hogy lerakjuk a maminál amikor nekünk vizsgálatra kellett menni.
Mia gyönyörű, nyugodt, sokat alvós baba lett. Apa is beleszerelmesedett a lányába-mint minden "rendes" lányos apa.
Megegyeztünk, hogy akkor itt megállunk, bár én hagytam magamnak egy kiskaput, miszerint visszamegyek dolgozni, ha Mia elég nagy lesz, és aztán HA sikerül házat vennünk, HA anyagilag jobban állunk mint most, és HA.... akkor később még esetleg egy harmadik babát is szeretnék...
Szép tervek. De ember tervez....
Napok óta csak egy nagy kérdőjel ugrál előttem. Úgy néz ki hármaska nem akarja megvárni, hogy házunk legyen, hogy sok pénzünk legyen, hogy anya végre emberi formát öltsön (mert most jobban hasonlítok egy szanaszét folyó amőbára)... jönni akar. Befészkelte magát a gondolataimba, és valószínűleg a pocakomba is.
Apa egyenlőre struccpolitikát folytat, vagyis tagad, de mindezt vigyorogva, vagyis inkább úgy mondanám, hogy nem tudom hogy mondanám... egyenlőre hagytam hagy "ülepedjen" nála a dolog... én is megdöbbentem először, sőt kétségbeestem, de most már kezdem magam összekapni, és .... újratervezés....

Hozzáadva: júl. 30
Negatív..
És újra újratervezés...

Mármint a teszt lett negatív, és dokibácsi is megerősítette, hogy nincs baba a pocakomban...
Szomorú vagyok. Meg is sirattam, pedig még csak gondolatban létezett tényleg. Legelőször a teszt után:(
Néhány nap alatt felfordult a fejemben minden... nehéz visszaállni.

2008. július 3., csütörtök

..kitekintő...

Patrik születése


...
Vasárnapra egész napos szülinapi bulira voltunk hivatalosak a leendő nagybácsihoz! (már két hete megbeszéltük pocaklakó Patrikkal, hogy ezt a bulit mindenképpen várja még meg odabennt, aztán szabad a pálya) Már egy héttel túl voltunka kiírt időponton, de semmi jele nem volt, hogy a napokban szülni fogok.A buli nagyon jól sikerült- jó nagy a család- a férjem egész délután focizott a gyerekekkel, úgy elfáradt, hogy alig bírt hazavezetni. Már útközben hazafelé is éreztem, hogy kicsit mintha sűrűbben keményedne a pocim a szokásosnál, de egyáltalán nem fájt, így nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget.Tévéztünk, aztán úgy 10 óra felé szóltam apának, hogy ne nagyon feküdjön le mert egyre sűrűbben fájdogál a hasam. Mértük az időt először 10, majd 5 percesek voltak a "fájdogálások". Ez ment kb másfél órán keresztül. Mivel a nagyon "okos" védőnénim azt mondta, hogy 5 perces fájásokkal azonnal induljunk a kórházba, így elkezdtünk szedelőzködni, és elindultunk.Választott orvosom nem volt, szülésznőm se, így igen örültek nekünk mikor éjfél körül betoppantunk, hogy jöttünk szülni.A dokibácsi aki megvizsgált rémesen bunkó volt, nem hitte el, hogy 5 perces fájásaim vannak- pedig akkor már igen csak erőteljesnek éreztem a dolgot!-Megvizsgált és azt mondta, hogy alig 1 cm-re vagyok kitágulva.
Természetesen a CTG sem mutatott csak gyenge fájásokat, és a szülésznő is igen érdekesen nézett, amikor meg merte kérdezni, hogy felállhatnék-e a CTG közben, mert ülve borzasztóan éreztem magam, ha jött az összehúzódás. Persze ülnöm kellett. A CTG után elfoglalhattunk egy szülőszobát, ránkcsukták az ajtót azzal, hogy próbáljunk meg aludni. Egyszer még voltam kinnt éjszaka CTG-n, de ezen kívül senki nem volt ránk kíváncsi. Mondanom se kell, hogy egy percet sem aludtam, állandóan az órát lestem, mintha az megoldaná a dolgomat. Reggel hatkor vizsgálat, egy új doki vizsgált, a szűk egy centiből, bő 1 centi lett az éjszaka folyamán! Na itt kezdtem elveszteni a nagy magabiztosságomat. Matekból azért voltam olyan jó, hogy kiszámoljam sacc per kábé, hogy lehet, hogy még holnap este is itt fogunk csücsülni a szülőszobán. Apa is látta rajtam az elkeseredést, de igazából annyira ki volt merülve az előző naptól, meg a széken töltött éjszakától, hogy nem igazán tudott mit mondani.Reggel nyolc: megjött a váltás- és a megváltás:) egy nagyon szimpi szülésznő személyében. De jött az újabb vizsgálat és ítélet: burkot kell repeszteni. (őszintén szólva a mai eszemmel és a szülés előtti eszemmel is nemet mondtam volna, ott valami miatt beleegyeztem. Talán mégiscsak lehet benne valami, hogy az ember ilyen esetben kiszolgáltatott...)Szóval megtörtént a burokrepesztés, kb két csepp magzatvíz folyt ki, mivel az én drágám feje már igencsak letakarta a szűk kijáratot.Zuhany, séta, vízivás ezerrel, séta, apáratámaszkodás, telefonálás, ilyenekkel múlattuk az időt. Innen pontosan időpontra már nem emlékszem.. Az újabb vizsgálat kiderítette, hogy a burokrepesztés nem járt erdménnyel, sajnos be kell kötni egy infúziót. Sétának lőttek. Bár annyit megengedett a szülésznő, hogy ücsörögjek az ágy szélén, és amikor jön a fájás felállhassak toporogni, mert csak így tudtam elviselni a fájásokat. A sok vízivás eredménye hányás lett, apa szerintem ekkora ijedt meg igazán, meg akkor amikor nem tudott elmenni kaját venni magának, mert ő volt a támasztékom, és szabályosan bőgtem mikor kiment a szülőszobából. (nem irigylem azokat akik egyedül szülnek)Azt hiszem egy újabb vizsgálatnál kerültem fel újra fekvő pozícióba, de akkor már annyira fáradt voltam, és olyan erővel jöttek a fájások, hogy közben a falat tudtam volna kaparni, és szinte önkívületi állapotban voltam. Na apának ekkor lett elege az egészből, mikor egy kicsit észhez tértem elkezdett az EDA-ról beszélni. (Nem ezekkel a szavakkal... de akkor is honnan tud ő ilyeneket??)Jött megint egy fájás, ő meg kirohant a szülészőért, hogy kérünk fájdalomcsillapítót.(Azt hiszem itt adtam meg magam az egész dolognak- vagyis itt jöttem rá, hogy most nem én irányítok)Megkaptam a szurit a gerincembe, mit mondjak nem volt kellemes élmény, de a vajúdáshoz képest pi...füst.Néhány perc múlva megint emberi formám lehetett, mert mintha apa is megnyugodott volna. Feküdni is bírtam, nem mondom, hogy nem fájt, de elég elviselhető volt! Közben befutott anyukám, akit elengedtek aznap a munkahelyéről, mivel halálra izgulta magát, hogy mi tart ilyen sokáig.Szóval apának is megjött a felmentősereg, végre nem egyedül kellett engem támogatni:)Mikor bekötötték az epidurált megvizsgált még egy dokibács aki nagyon aranyos volt és azt mondta, hogy nincs már sok hátra.És milyen igaza volt! A szülésznő mikor látta rajtam, hogy egy kicsit "kipihentem magam", gyorsított az infúzión, megvizsgált, kicsit kézzel elegyengette az utat odabennt, aztán elment, mert a másik szobában pont születni készült egy baba.Csakhogy az infúziónak köszönhetően, nálam is beindultak a dolgok, be is pánikoltam egy kicsit, apát rögtön ugrasztottam is, hogy gyorsan hozzon valakit, mert nyomnom kell!Persze nem hozott senkit, csak "üzenetet", hogy próbáljam meg visszatrartani, ha nem megy akkor nyomjak piciket. Hát nem ment. A legrosszabb az volt, hogy nem csak én voltam megijedve, hanem a kedves család is.Aztán végre befutott a szülésznő. Hanyattfekve nem tudtam nyomni- vagyis nem volt eredménye- ezért jobbra balra forgattak, és úgy nyomtam. Végül jött egy dokinéni is, hanyatt fektettek, anyu meg a férjem fogták a lábam és nyomtak velem. egyszer csak szólt a szülésznő, hogy apuka jöjjön csak ide- mert akkor már látszott a pici fejebúbja.. hát az én uram egy hős volt, mert egy kis fehéredésen kívül semmi baja nem volt:)Mikor már láttam én is, hogy mindjárt itt a vége, az nagyon sok erőt adott!Aztán sokadik nyomásra 17:02-kor kibújt a mi kis drágánk, lilult kékült, nyöszörgött, de mindenki egyetértett, hogy nagyon szép kisbaba, nekünk pedig a legszebb! Hát sírtunk mind a hárman! Apa anyukám nyakába borulva, én meg Patrikkal a kezemben.(meg még most is könnyes a szemem mikor visszagondolok erre a pillanatra.)Hát így történt az első fiunk születése...

...

Patrik 11 hónapos 4 hetes 1 napos... vagyis holnap 3 éves!
Kb fél órája mentem be vele a szobájába, hogy akkor megyünk tentizni, gondoltam,beszélgetek vele egy kicsit... holnap szülinap, meg mit fogunk csinálni a hétvégén. Hát most nem "fogta az adást", inább elkérte a piros ferrarit... (amiből kb 28 db van itthon, hála a kagylós kútnak).
Most pedig kinnt fekszik a kanapén, ennyit az elalvásról.

Tegnap életem első szülői értekezletén vettem részt. Hát volt egy kis "első nap az iskolában" 'feeling , nah de aztán jöttek a játszótéri cimbik anyukái, úgyhogy hozzájuk csapódtam.
A vezető óvónéni irtó helyes volt, és számunkra csak jó hírekkel szolgált.
Patrik tulajdonképpen oviérett, még az öltözködésen, meg az egyedüli bilihasználaton van mit csiszolni, de már most bátran elengedném oviba. Igaz csak novembertől fog járni, addig majd próbálok nem begolyózni:D Az is igaz, hogy novembertől viszont mehet egész napra... változnak az idők errefelé (is).


Drága kisfiam!
Isten éltessen nagyon-nagyon sokáig!
Boldog szülinapot kívánok!
anya

2008. június 29., vasárnap

Lassan Mia fejlődését is összegezni "kellene"... hiszen 6 hónapos lesz. De mivel addig van még hátra 10 napunk, így kicsit későbbre hagyom. Elég nagy az esélye, hogy addigra megtanul mászni:) Néhány napja "kutyázik", sajnos álmában is, tegnap este is úgy kellett visszafektetni éjszaka, mert annyira belemelegedett napközben a mozgásba, hogy álmában is azt csinálta. (Rögtön eszembe jutott Judit, Ő mesélte, hogy amikor Petra megtanult felülni, álmában is felült pár napig..)


Ma két hete,hogy elkezdett a cicin kívül mást is enni (szorgalmasan írom ezt is a naptárba-de sztem kifullad ez is az első hónapnál, úgy mint Patriknál:) ) Szerencsére nem viseli meg, igaz én is okosodtam, úgyhogy nem adtam neki egy hétig almát, hanem váltottunk őszilére, aztán a pépet már keverve kapta. Úgyhogy nem maradt el az eredmény a pelusban. (és nem is fosattam meg, mint 2,5 éve a tesóját)



Huncutka a kanállal.



Ma kihozta Patrik az egyik játékos dobozát, lerakta Mia elé a földre: "tesszék, hosztam neked játékot!" Mia kivett egy műanyag autót: "jaj, Mia nadon ügyesz vad!"





Tegnapi párbeszéd apával:


" Apa! Megyek boltba, veszek kék autót!" (ezeket teljesen tisztán mondja már:D)


"Igen? És miből veszel kék autót? Van pénzed rá?"


"Hát most ninc itt. De apa! Vegyél nekem pénzt!"


:D





....


Az igaz ugyan, hogy Mia még nem mászik, de amíg írok szépen betornázta magát a lábam alá, és olyanokat sikongat, meg vigyorog... :D

2008. június 28., szombat

Patrik 3 éves


Már ilyen sokat tudok:




Eleinte aggódva figyeltem a kis (akkor még) húsgombócot mivel 6 hónaposan kezdett mocorogni. Mostanra szerencsére behozta a "lemaradást", Igaz bizonyos dolgokban még bátortalan, de most az írás a 'tudok'-ról szól.:)

A futás, ugrálás nem okoz gondot -már csak akkor esik el, ha fáradt, vagy ha rossz napja van. A lépcsőn felfele már váltott lábbal megy, lefele még egymás mellé teszi a lábait. A lábbal hajtós kismotort őrületes sebességgel tudja hajtani, viszont a triciklin elég gyorsan elfogy a lelkesedése, és ha nem lökjük előre nem tekeri.
A labdarúgás nem az erőssége:D, de dobni nagyon ügyesen tud, legtöbbször el is kapja a nagy labdát. Tornában kicsit ügyetlen.
Rajzolni nagyon szeret, főleg autót, vonatot, buszt... sok sok kerékkel, szívesen színez, már alig "megy ki" a "vonalból", és sok színt használ egy rajz kiszínezéséhez, a sok színt meg is nevezi, vagy ha valamit nem ismer megkérdezi. A festés is nagy kedvenc, de még irányítani kell (szóban) hogy ne egyetlen barna paca legyen az egész.

A szobatisztaság ugye még folyamatban van, de azt azért le tudom írni, hogy kaki ügyileg jól állunk, mindig szól, ha kakilni kell és az a bilibe is megy. A pisi miatt szólni kell még, de nagyon ritka a baleset.

A vetkőzés többé kevésbé megy (inkább csak kedv, hangulat kérdése) a szandit fel és leveszi ügyesen. (néha azért még kacsa láb, de mindig jön megkérdezi, hogy most jó-e)

A nevét meg tudja mondani, anya, apa , tesó nevét is, bár idegeneknek még nem hajlandó megmondani. Ja és a hol laksz? kérdésre: Hajásztejek a válasz!:D

Az utasításokat (ezt már könyvből puskázom-nálunk inkább kéréseket) megérti, teljesíti.
A forma bedobóba minden formát bedob a helyére, és meg is nevezi őket.

Mondókát egyet sem tud:( ha elkezdek valamit mondani akkor "anya kaccsód kiii!" felkiáltás... és muszáj abbahagynom. (bár anyukám mondta, hogy a múltkor elszólta magát a gyermek. Azt mondta az órára, hogy kalapál benne a kis manó:D szóval lesz még itt mondóka)

Építő játékkal szeret játszani, addig rakja a kockákat amíg le nem dől a torony, vagy garázst épít-de azt inkább segítséggel.

Szépen eszik kanállal és villával is, az előkét már régen nem használjuk, az evés végeztével szépen megköszöni az ebédet (vacsora után is:) )

Számolni... szeret de még keveri a számokat, az egy, kettő, több fogalommal tisztában van.
Halásztelken jól tájékozódik, tudja merre kell menni a boltba, játszótérre, temetőbe (!), pékségbe stb.
A szomszédokkal (vagy bárkivel aki kedvesen megszólítja) nagyon szívesen eldiskurál, elmondja, hogy épp hová megyünk, honnan jöttünk.
Most már nagyon szereti, ha mesélünk neki, szeret a képekről beszélni, főleg ha azok járművek.

A dalokkal ugyanúgy hadilábon állunk mint a mondókákkal, de itt is volt "elszólása" pl.: amikor jön a "szódásautó" és játssza a megy a gőzös kezdetű dalt, akkor Patrik felkiált, hogy anya jönnek odatok!
Egyre gyakrabban hangzik el az "Anya miccsinász?" kérdés... és a hiszti- a könyvek szerint a három éves gyerek már rég kinőtte_ azt hiszem most csúsztunk bele igazán. Bár azt is érzem rajta, hogy már nem akarja mindenáron véghezvinni az akaratát, "csak" megszokásból mond nemet, hogy lássa mit szólok hozzá, vagy mi a következmény.





Néhány nap múlva itt a szülinap.... Közhely, de ha belegondolok, hogy nemrég még csak egy kis gombóc volt a kiságyban...olyan gyorsan elrepült, és ahogy néha elnézem hogy mekkora lett mindig azt kérdezem apától, hogy mikor nőtt meg ekkorára???:D



és itt van a majdnemhároméveskicsi-nagy fiam:D

2008. június 18., szerda

Almalé

Annyira lefoglal a bilizés, hogy majdnem elfelejtettem, hogy közben Mia elkezdett kóstolgatni. Egyenlőre még csak "levezünk", almalevezünk. Nagyon ízlik neki, csak még nem igazán boldogul a kanállal, a lé nagy része a kezemen, ruhámon, meg az asztalon landol, babanyállal keverve. :D
Délután viszont nem tudott aludni, talán csak egy órácskát. Remélem nem az almalé miatt...

Szobatiszta leszek 3.

Tegnap volt még egy "nagydolog" este. Pont vacsiztunk -Patrik már befejezte-, amikor egyszer csak megállta nappali közepén, kicsit ijedt arcot vágott és közölte, hogy "Anya, kakilok!". Szaladtunk és még sikerült időben ráültetni a bilire. :) Közben én visszaültem vacsizni... apa addig befejezte, és adta az instrukciókat Patriknak:D


9.nap
Reggel száraz pelussal ébredta fiatalúr, és kibírta egészen addig pisi nélkül, amíg én is kimásztam az ágyból! Pedig az nem volt kis idő...:)
Bár még nincs vége a napnak, de eddig Megúsztuk baleset nélkül. Igaz délután annyira nem figyeltem, így mikor apa indult dolgozni akkor jutott eszembe, hogy nem biliztünk a délutáni felkelés óta. Delegalább már nem görcsölök annyit a témán... Vacsi után megismétlődött a tegnapi koreográfia:D Volt sikerélmény. Patrik jött ki a fürdőből, dolga végeztével: "Mia, kakiltam bilibe, egyedül!":D


Miának megpróbáltam reggel belenézni a szájába, hogy akkor hol is van az a fogacska... hát nerm sok mindent láttam! Fogat sem nagyon:( Pedig tegnap egész nap nagyon sírt, reméltem, hogy túljutott rajta.

2008. június 17., kedd

Szobatiszta leszek 2.

6.nap

Nagy siker volt a nap:) Ugyanis a nagydolog is sikerült, méghozzá bele a bilibe. Hát majd ki bújtunk a bőrünkből, úgy örültünk neki:D
A "szintidő másfél-két óra, de inkább kettő. Bár Patrik még mindig nem szól, hogy mennie kell. De gondolom, majd megérik benne ez is.

7.nap

Baleset=0
A délutáni alvás után mindig száraz pelussal ébred.

8.nap

Vagyis megkezdtük a második hetet. Apával megegyeztünk,hogy akkor Patriknak már nem kell pelus (persze kell majd még éjszakára, de az minimális)
Ma reggel is sikerült a nagydolog bilibe:) Igaz majdnem becsusszant neki a gatyóba, de szerencsére észrevettem, hogy mire készül, és gyorsan ráültettem a bilire. Tetszett neki, örült magának, hogy ennyire ügyes :D.

2008. június 14., szombat

Szobatiszta leszek 1.hét

Másodszorra indultunk neki. Az első alkalommal egy jó kiadós hiszti után úgy gondoltam innkább elnapolom a dolgot.
De mivel minden este sikerült valamit csurrantani a bilibe, fürdés előtt, ezért megint belekezdtünk.

1.hét 1.nap
Meglepően jól alakult. Még a sétához felvett pelus sem lett pisis. Sőt a délutáni alvásból ébredve is száraz volt a pelus.

2. nap
Besikerült egy adag barnamaci:D Pedig itt ült mellettem a széken,és hallottam is, hogy nyom, de későn kaptam észbe... hát nem tudom, a hova kakiljunk még nagy kérdés :O

3.nap
reggel kicsit tovább hagytam pelusban szaladgálni, hátha, de simán belepisilt. Nyolckor elvettem tőle a cumit, meg a pelust.

4.nap
Volt egy kis baleset délelőtt, és reggel is nehéz volt ráimádkozni a kisgatyát,de amikor meglátta, hogy piros autós bugyit kap, akkor örömmel bújt bele. Aztán pár óra múlva le is került és a szárítón végezte. :)

5.nap
ez ma van...

kb ott tartunk,hogy állandóan azt figyelem a szemem sarkából, hogy mikor "fejez" be egy játékot, hogy el tudjam "kapni" egy csurrantásnyi időre.Szólni még nem szól. illetve, ha épp eszébe jut, hogy ő most ügyes nagyfiú, akkor anya piszilek felkiáltással feláll, és akkor szaladunk. de általában ilyenkor csak pár csepp az eredmény-de azért már ennek is tudokörülni.
Kb 1 és 1,5 óra most a szintidő:( Ez elég kevés, de gondolom csak rájön a dolgok menetére. Elvégre nemsokára nagy és okos hároméves lesz:)

2008. június 7., szombat

Mia beszél!



Természetesen még nem, de mégis.


Tegnap először "mondta", hogy "BA", aztán azt, hogy "BABBABAA".


Igen ez elég BAnálisnak hangzik, de mégis ez a mi kis picurkánk első igazi gügyögése. Eddig maximum sikított, vagy nyekergett mint Patrik beolajozatlan háromkerekű mocija. Most már gügyög... :D


A forgást már minden megerőltetés nélkül csinálja. Most a legújabb az, hogy imád állni, és elég csak a kezét fogni, ő ügyesen felhúzza magát ülésbe, aztán a kis hurkás combjaival kinyomja magát, és büszkén néz körül.


A fórumon sokszor olvasom, hogy minek a csörgő, minek a rágóka..., hát a kisasszony érdekes módon minden ilyen baba kelléket rendeltetésszerűen használ. Ráadásul nagyon tetszik neki, hogy a hűthető rágókának jó kis csiszatolós hangja van amikor a fogatlan kis ínyéhez dörgöli.


2008. június 5., csütörtök

Tejfölös-mákos tészta

El nem tudom képzelni, hogy hogy bírja ezt Patrik megenni...de már második nap ez a menü.
Bár egyes országokban a túrórudinkon is csodálkoznak. Hmm... pedig az milyen finom!:D

2008. június 4., szerda

Bicikli

Vagyis inkább bíszíkli, ahogy Patrik mondja. Még a húsvéti locsolópénzéből vettünk neki egy kis háromkerekűt. Vért izzadtunk (Patrik is), de nem mégsem tudta tekerni. Hiába toltuk, löktük, tekertük a lábát, ha nem volt lendületben, már nem tudta hajtani.
Tegnapelőtt meglátta, hogy ott az ajtó mellett van a bringa, és rögtön kihasználta az apja egyik gyenge pillanatát, és behozta a lakásba... Ráült és mintha mindig ezt csinálta volna, elkezdte tekerni...:D ((remélem bilizni is így fog végre))
Marha büszkék voltunk, hogy milyen ügyes, Ő pedig ragyogó arccal tekert a lakásban.
(persze másnap amikor sétára is vittük a bringát, már nem volt olyan nagy siker- mikor apjuk látta, hogy nem haladunk inkább hazavitte a pedálost, és váltottunk lábbal hajtósra. Azzal legalább a sebesség is megvan:).

2008. május 25., vasárnap

Fejlődéskövető

Patrik

Mia



















2008. május 24., szombat

...


Feltettem egy számlálót az oldalra! Csak azért, hogy tudjam, hányszor lépek be:D








2008. május 22., csütörtök

Orrszívó kerestetik...

Mia megfázott. Patrik is, de mivel az orrfújás megtanulásáért vívott harcot mi nyertük, (mármint szülők) így talán ő már túl is van rajta.
Mia viszont, szörcsög, és hörög és hapcizik.. és hadd ne soroljam. Újra üzemben az orrszívó: Hosszabbító le a szekrényről (kislámpa kihúz), orrszívó összeszerel, bedug, Mia elhelyez ágyon (földön, apa kezében), bekapcsol mrmint hosszabbító mert az orrszívón nincs kapcsoló:D bizti magyar gyártmány). Mia orra megtisztítva, hosszabbítóig ugyanez visszafele, a vége kiegészítve az elmosással.
Gondoltam egyet, nekem kell egy elemes orrszipka.
Hol keres ilyent' az ember, hát a neten.
Be is pötyögtem szépen a gugliba az "orrszívó" kifejezést.... el is kezdtem nézegetni. kb 2 fajta ilyen orrszívó van az egyik tízezer, a másik 8 és még zenél is a baba megnyugtatására... haha.
Na sikerült addig nézelődnöm, amíg megtaláltam egy kedves ismerősöm blogját:) El is felejtettem az orrszívót rögtön.
Persze azért a lánynak beszerzek valamit, valszeg használtat;) és zene nélkül...

éés csináltam egy helyesírás elenőrzést, miszerint:
Mia helyett Ima, gugli h kugli:D, blogját h balogját :D :D

2008. május 17., szombat

Babaszótár

Rendszeresítettem egy jegyzetfüzetet amikor Patrik elkezdett beszélni.

El is kezdtem szépen írni, mik voltak az első szavai...

Íme a dobogósok:

1. anya

2. apa

3. autó

A három legfontosabb dolog egy kétéves életében.:) Legalábbis a mi kétévesünk életében.

5 hónapig írtam a szavait, amikoris lelkes utánzásba kezdve, megkaparintotta a kis pingvines jegyzetfüzetet és össze-vissza firkálta-rajzolta. Ezek után bababiztos, vagyis inkább gyerekbiztos helyre került a kis jegyzetfüzet, így a szavakat is elfelejtettem felírni. Vagy ha mégis eszembejutott, akkor újra szaporodtak az irka-firkák, és autókezdemények a kis füzetkében.



Nemrég újra elővettem a füzetet... lassan jönnek az aranyköpések.



Járművek:

böbber, déveldömper = dömper (erről ugye már volt szó):)

vimajos = villamos

tíziltóautó = tűzoltóautó

P-betűsek:

pimi = cumi

picő = cipő

pipsz = chips

pupak = kupak

és a kedvencem:

bekunnyni! = becsukni



A mássalhangzókkal még nincs annyira jóban a gyermek:)

2008. május 8., csütörtök

A bili

Egy ideje már rászoktunk, hogy minden fürdés előtt ráültetjük Patrikot bilire...




Tegnap is így volt, aztán kezébe adtam egy mini tusfürdőt (amíg trónol ezt magárakeni, úgyhogy a fürdés fele már a bilin megvan), és otthagytam a fürdőben. Egy perc múlva már kiabált is, hogy "Anya, pisiii!". Rohantam a fürdőbe,és tényleg! a biliben ott volt egy húszforintos nagyságú "tócsa" :D Hát rettenetesen örültünk neki, Patrik meg rögtön rohantaz apjához, vitte volna a bilit is, hogy megmutassa a termést. Aztán mindentudóan visszaült és közölte, hogy "anya, kakilok" :D




Itt még csak üresjárat volt:)






Szóval ügyesedik a fiunk, egy ideje már altatni sem kell, hanem teljesen egyedül bevonul a szobájába és elalszik. Persze azért nem mindig megy önként és dalolva, és valamikor játék közben alszik el. Apa meg is gyanusított egyszer, hogy én rakom alvás közben a játékokat a gyerekre.