2008. június 28., szombat

Patrik 3 éves


Már ilyen sokat tudok:




Eleinte aggódva figyeltem a kis (akkor még) húsgombócot mivel 6 hónaposan kezdett mocorogni. Mostanra szerencsére behozta a "lemaradást", Igaz bizonyos dolgokban még bátortalan, de most az írás a 'tudok'-ról szól.:)

A futás, ugrálás nem okoz gondot -már csak akkor esik el, ha fáradt, vagy ha rossz napja van. A lépcsőn felfele már váltott lábbal megy, lefele még egymás mellé teszi a lábait. A lábbal hajtós kismotort őrületes sebességgel tudja hajtani, viszont a triciklin elég gyorsan elfogy a lelkesedése, és ha nem lökjük előre nem tekeri.
A labdarúgás nem az erőssége:D, de dobni nagyon ügyesen tud, legtöbbször el is kapja a nagy labdát. Tornában kicsit ügyetlen.
Rajzolni nagyon szeret, főleg autót, vonatot, buszt... sok sok kerékkel, szívesen színez, már alig "megy ki" a "vonalból", és sok színt használ egy rajz kiszínezéséhez, a sok színt meg is nevezi, vagy ha valamit nem ismer megkérdezi. A festés is nagy kedvenc, de még irányítani kell (szóban) hogy ne egyetlen barna paca legyen az egész.

A szobatisztaság ugye még folyamatban van, de azt azért le tudom írni, hogy kaki ügyileg jól állunk, mindig szól, ha kakilni kell és az a bilibe is megy. A pisi miatt szólni kell még, de nagyon ritka a baleset.

A vetkőzés többé kevésbé megy (inkább csak kedv, hangulat kérdése) a szandit fel és leveszi ügyesen. (néha azért még kacsa láb, de mindig jön megkérdezi, hogy most jó-e)

A nevét meg tudja mondani, anya, apa , tesó nevét is, bár idegeneknek még nem hajlandó megmondani. Ja és a hol laksz? kérdésre: Hajásztejek a válasz!:D

Az utasításokat (ezt már könyvből puskázom-nálunk inkább kéréseket) megérti, teljesíti.
A forma bedobóba minden formát bedob a helyére, és meg is nevezi őket.

Mondókát egyet sem tud:( ha elkezdek valamit mondani akkor "anya kaccsód kiii!" felkiáltás... és muszáj abbahagynom. (bár anyukám mondta, hogy a múltkor elszólta magát a gyermek. Azt mondta az órára, hogy kalapál benne a kis manó:D szóval lesz még itt mondóka)

Építő játékkal szeret játszani, addig rakja a kockákat amíg le nem dől a torony, vagy garázst épít-de azt inkább segítséggel.

Szépen eszik kanállal és villával is, az előkét már régen nem használjuk, az evés végeztével szépen megköszöni az ebédet (vacsora után is:) )

Számolni... szeret de még keveri a számokat, az egy, kettő, több fogalommal tisztában van.
Halásztelken jól tájékozódik, tudja merre kell menni a boltba, játszótérre, temetőbe (!), pékségbe stb.
A szomszédokkal (vagy bárkivel aki kedvesen megszólítja) nagyon szívesen eldiskurál, elmondja, hogy épp hová megyünk, honnan jöttünk.
Most már nagyon szereti, ha mesélünk neki, szeret a képekről beszélni, főleg ha azok járművek.

A dalokkal ugyanúgy hadilábon állunk mint a mondókákkal, de itt is volt "elszólása" pl.: amikor jön a "szódásautó" és játssza a megy a gőzös kezdetű dalt, akkor Patrik felkiált, hogy anya jönnek odatok!
Egyre gyakrabban hangzik el az "Anya miccsinász?" kérdés... és a hiszti- a könyvek szerint a három éves gyerek már rég kinőtte_ azt hiszem most csúsztunk bele igazán. Bár azt is érzem rajta, hogy már nem akarja mindenáron véghezvinni az akaratát, "csak" megszokásból mond nemet, hogy lássa mit szólok hozzá, vagy mi a következmény.





Néhány nap múlva itt a szülinap.... Közhely, de ha belegondolok, hogy nemrég még csak egy kis gombóc volt a kiságyban...olyan gyorsan elrepült, és ahogy néha elnézem hogy mekkora lett mindig azt kérdezem apától, hogy mikor nőtt meg ekkorára???:D



és itt van a majdnemhároméveskicsi-nagy fiam:D

Nincsenek megjegyzések: