Ember tervez...

Amikor apával elhatároztuk, hogy babát szeretnénk még fogalmunk sem volt, hogy mi vár ránk. Albérletben laktunk, ráadásul egyszobásban, nem terveztünk el semmit, csak azt, hogy itt az idő, abbahagyom a gyógyszert és jöhet a bébi. Jött is Patrik, szinte rögtön.
Egy kis családi rásegítéssel, sikerült megvennünk a lakást amiben most lakunk- és ami kettőnknek meg egy pici babának eleinte hatalmasnak tűnt- összeházasodtunk...
Aztán elkezdtünk tervezgetni, hogy kell majd Patriknak tesó. Mivel itt nincs bölcsi, meg szocpol, meg egyéb piszkos anyagiak... szóval a tesó érkezését nagyon meg kellett tervezni. De jól terveztünk, jött időben a második Szemünkfénye. Klasszul jöttek ki a dolgok, Patrikot már nem kellett annyit cipelnem a terhesség alatt, mert ügyesen ment, motorozott, lépcsőzött, nem szopizott már régen, és elég nagy volt ahhoz, hogy lerakjuk a maminál amikor nekünk vizsgálatra kellett menni.
Mia gyönyörű, nyugodt, sokat alvós baba lett. Apa is beleszerelmesedett a lányába-mint minden "rendes" lányos apa.
Megegyeztünk, hogy akkor itt megállunk, bár én hagytam magamnak egy kiskaput, miszerint visszamegyek dolgozni, ha Mia elég nagy lesz, és aztán HA sikerül házat vennünk, HA anyagilag jobban állunk mint most, és HA.... akkor később még esetleg egy harmadik babát is szeretnék...
Szép tervek. De ember tervez....
Napok óta csak egy nagy kérdőjel ugrál előttem. Úgy néz ki hármaska nem akarja megvárni, hogy házunk legyen, hogy sok pénzünk legyen, hogy anya végre emberi formát öltsön (mert most jobban hasonlítok egy szanaszét folyó amőbára)... jönni akar. Befészkelte magát a gondolataimba, és valószínűleg a pocakomba is.
Apa egyenlőre struccpolitikát folytat, vagyis tagad, de mindezt vigyorogva, vagyis inkább úgy mondanám, hogy nem tudom hogy mondanám... egyenlőre hagytam hagy "ülepedjen" nála a dolog... én is megdöbbentem először, sőt kétségbeestem, de most már kezdem magam összekapni, és .... újratervezés....

Hozzáadva: júl. 30
Negatív..
És újra újratervezés...

Mármint a teszt lett negatív, és dokibácsi is megerősítette, hogy nincs baba a pocakomban...
Szomorú vagyok. Meg is sirattam, pedig még csak gondolatban létezett tényleg. Legelőször a teszt után:(
Néhány nap alatt felfordult a fejemben minden... nehéz visszaállni.